A Maldív-szigetek változatos növényzete

Nem minden növény szereti a korallszigetek mészben gazdag talaját, amely ideális táptalaj a kókuszpálma számára. Ezért minden szigeten megtalálható, és nélkülözhetetlen élelmiszer- és nyersanyagforrás. A kókuszpálma akár 100 évig is élhet, és évente 50-80 diót hoz.

A faflóra második leggyakoribb képviselője a csavarpálma. Jellemző jellemzői a gólyalábas gyökerek - hosszú, spirálisan elrendezett szárak és a gyermekfej nagyságú ehető gyümölcsök, amelyek megjelenésükben hasonlítanak az ananászra, de zöldség.

A pálma harmadik fajtája a bételdiópálma, amely a maldívek számára nélkülözhetetlen bételdiót biztosít.

A legnagyobb fafaj a banánfa, melynek törzse akár 5 m átmérőjű is lehet.

A banán, a papaya és a kenyérfák gömbölyű terméseivel minden lakott szigeten megtalálhatók. Mangófákat viszont szinte csak Maléban lehet látni.

Az indiai mandulafa, valamint a mangrove és a scaevola bokrok a strand közelében találhatók. Sűrű, fejmagasságú bokrot alkotnak örökzöld, bőrszerű levelekkel, és ellenállnak a sós víz hatásainak. A mangrovákból származó fát építkezésre és széntermelésre használják.

Az északi és déli atollokon, ahol termékenyebb a talaj, kiterjedtebben termesztik az édesburgonyát, a maniókát, a tarót és gabonafélékként a kölest és a kukoricát. A hibiszkusz, a bougainvillea és a pagoda bokrok, amelyek sárgásfehér virágcsillagjai finom porcelánszerkezetnek tűnnek, gyakran megtalálhatók dísznövényként, különösen az üdülőszigeteken.

Az atollok változatos állatvilága
A szárazföldi Indiában és Srí Lankán élő nagyobb emlősök legfeljebb 40 km-t tudnak úszni, ezért nem juthatnak el tengeren a Maldív-szigetekre. Kisebb, kis számban elszigetelt emlősök a szomszédos országokból érkezhettek uszadékfákon az északkeleti monszun áramlatával. Számuk azonban korlátozott. A madarak elsősorban a víz felett találhatók, és könnyen megtelepedhetnek a szigeteken. 113 madárfajt (főleg tengeri madarakat) jegyeztek fel. Ebből mindössze 20 faj tartózkodik egész évben a Maldív-szigeteken. Túlnyomórészt gémek, nyíróvizek, kebelek, fregattmadarak, sirályok, csérek, sínek, lemicolák, kakukk és varjak.

A szigetek egyik leggyakoribb állata – nem meglepő módon – a vízből származik. Ez a remete rák. Még az emlősök felsorolásához sem kell egy kéz öt ujja. Főbb említésre méltóak a fekete patkány és a repülő róka, egy denevérfaj. Egyes szigeteken elvadult nyulak és macskák, a helyi szigeteken pedig alkalmanként kecskék is találhatók. A kígyók és a skorpiók rendkívül ritkák. Gyíkok és gekkók azonban gyakran megtalálhatók. Kissé ijesztő megjelenésük ellenére a gekkók teljesen ártalmatlanok, és óvatosan kell bánni velük, mivel megbízható szúnyogölők.

A korall a víz alatti világ fő eleme. Ennek az állatfajnak csaknem 70 nemzetsége ismert itt. Minden korallállomány számtalan polip telepéből áll, amelyek egy saját készítésű meszes sejtben élnek. Új nemzedékek telepednek meg az elhalt polipok héján, és így a meszes szerkezet nő és megnagyobbodik.

A halak fajdiverzitása még nagyobb. Mindehhez egy egész könyvre lenne szükség. Láthatunk papagájhalakat, rájákat, kis sebészhalakat, oroszlánhalakat, valamint a nem feltűnő gömbhalat és disznóhalat, amelyek fenyegetve felfújják magukat. Egyes barlangok napközben menedéket nyújtanak murénának és teknősnek, amelyek közül néhány hatalmas. 20-30 m mélységben mindenféle nagyméretű hallal találkozhatunk. Egyesek, mint például a manta rája, 5-7 m hosszúak. Egyes helyeken szinte biztos, hogy jelentős méretű cápákkal is találkozni fognak. De ne aggódj: a cápák halevők, és úgy élnek a maldív vizeken, mint a közmondásos kukac a szalonnában.